A Batári Görögkatolikus Egyházközség a környékbeli gyülekezeteket tekintve az egyik legkorábban megalakult közösség.
Magyar felekezetként azonban jóval később tekinthetünk rá, ugyanis az első görögkatolikusok ezen a környéken a szláv nyelvet használták. Mindezt sokáig nemcsak a köznyelvre, hanem – az egyházi előírások miatt – a szertartásokra is vonatkozott. A nyelvváltozás ideje ismeretlen, ám azt tudjuk, hogy a falu lakossága egykoron járvány miatt majdnem teljesen kihalt. 1903-ban új kőtemplom épült a falu központjában, akkoriban pedig már biztosan magyar görögkatolikusok lakták a települést. A batári görögkatolikus egyházközség mindennapjaiba Lődár Jenő helyi áldozópap avatott be.
– Az üldöztetés alatt titokban folyt az egyházközségi élet, a településen ortodox papok szolgáltak több-kevesebb sikerrel. Előfordult, hogy a gyülekezet nem tűrte meg a kijelölt atyát, így a döntéshozók kénytelenek voltak mást megbízni ezzel a feladattal. A rendszerváltás után, amikor szabaddá vált a görögkatolikus hit gyakorlása, a batáriak hozzáláttak a parókia felépítéséhez. A munkálatok azóta is tartanak. Lakható, hiszen több mint 10 éve itt élek a családommal, ám a végleges befejezés még várat magára – kezdte beszélgetésünket Jenő atya. – Azért volt szükség új épületre, mivel nem kaptuk vissza a régi parókiát, ami korábban iskolaként funkcionált. Később óvoda nyílt benne, mely részben egyházi fenntartású lett, így a dolgok a helyükre kerültek.
Korábban erős hagyományként élt, hogy katolikus férfi ugyanolyan vallású lányt vegyen feleségül. Ezt a szokást azonban a fiatalok már nem követik.
– Akkoriban úgy vélték, csak így maradhat fenn erős közösség. A batáriak ragaszkodnak a vallásukhoz, ám igyekszem úgy vezetni a gyülekezetet, hogy ezt a kitartásukat ne fordítsák más vallású testvéreik ellen. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk más felekezetekkel, ünnepek idején egymás szertartásain is részt veszünk – fogalmazott.
Az utóbbi néhány évben számos megpróbáltatás érte a kárpátaljai közösségeket. Batáron is érzékelhető volt a világszerte elterjedt koronavírus-járvány hatása. Lődár Jenő elmondta, eleinte félelem uralkodott el a gyülekezetben, ám a kezdeti sokk után úgy döntöttek, jó célra használják a korlátozásokat.
– A gyülekezet férfi tagjaival a templom teljes körű belső felújítását tűztük ki célul. Felszedtük a kőpadlót, kihordtuk a berendezést, majd fokozatosan haladva végeztük a munkálatokat. Új oltárt is készíttettünk. A gyülekezet összetartását, odaadását is bizonyítja, hogy a férfiak mindent teljesen ingyen, társadalmi hozzájárulásként végeztek, így a belső felújítást külső támogatók nélkül sikerült véghezvinni. A külső munkákhoz a Jóisten küldött támogatókat. A templom átfedését és újrafestését a magyar kormány segítségével sikerült megvalósítani.
Az eredményeken felbuzdulva a járványhelyzet csillapodásával a háború előtti időszakban a batári görögkatolikusok azon gondolkodtak, hogyan tegyék hasznossá az egyik egyházi tulajdonban lévő üresen álló épületet.
– A helyi rászorulók megsegítését tűztük ki célul, számos elképzelést fogalmaztunk meg, ám látnunk kellett, hogy a lehetőségeink korlátozottak. Felmerült bennünk az ingyenkonyha létrehozásának a gondolata, melyet 2022. február 5-én el is indítottunk. A háború kitörése valamelyest módosította az elképzeléseinket, ám tettük a dolgunkat, törekedtünk arra, hogy a rászorulók ne érezzék meg a nehézségeket – mesélte Jenő atya. – Az általunk csak szeretetkonyhának nevezett kezdeményezés nemcsak étkezést, de sok esetben emberséget, segítő kezet és gondoskodást biztosít a helyi rászorulóknak, idős egyedülállóknak. Önkénteseink a főzés és a kiszállítás mellett sokszor olyan feladatokat is ellátnak, melyre jóindulatuk veszi rá őket. Ők azok, akik által eljutnak hozzánk az információk a szükségletekről, a nehéz helyzetbe került családokról. Rájöttünk arra, hogy ezek a kapcsolatok sokkal személyesebbek, emberközpontúbbak, hiszen a rászorulók nehezen vallják be, hogy szükséget szenvednek. Az igények változók, a fizikai segítség mellett gyógyszervásárlás, műtétek, kezelések anyagi fedezetének biztosítása is szerepelt a kérések között. Mindent igyekszünk lehetőségeinkhez mérten teljesíteni.
A háború kitörése további nehézségeket, nem várt fordulatot hozott a gyülekezet mindannapjaiba. Batárra számos belső menekült érkezett, akik materiális és lelki ellátásával is foglalkozni kellett.
– A menekülteket adminisztratív tevékenységgel segítettük, fénymásoltunk, kérvényeket írtunk, illetve élelmiszer- és ruhaadományokkal támogattuk őket. Én úgy éreztem, hogy a háború elején vidékünkön az anyagi segítség helyett inkább arra volt szükség, hogy lelki táplálékot nyújtsunk a helyieknek és az ide érkezőknek. Sokakat megnyugtatott, hogy meghallgattuk őket, beszélhettek problémáikról, megoszthatták félelmeiket. Arra törekedtünk, hogy kialakítsunk egy közösséget, ahol az emberek számíthatnak egymásra. Szerettük volna elkerülni, hogy bezárkózzanak. Nem tűnik nagy dolognak, ám az időseknek, egyedülállóknak, lelkileg sérülteknek néhány perc figyelmesség is rengeteget jelent – fejtette ki.
Mint megtudtuk, Batáron 230-240 család görögkatolikus, így a gyülekezet összlétszáma eléri a 700-800 főt. Jelenleg nagyjából 30-40 százalékuk hiányzik.
– Azt sajnos nem tudjuk előre, hogy visszatérnek-e, ám pozitív jel, hogy az előző évi házszenteléskor alig volt olyan épület, amelyet ki kellett hagyni. Sokan a szomszédot, barátot, ismerőst kérték meg, hogy nyissák ki az otthonukat, ami azt bizonyítja, hogy még készülnek a hazatérésre. A jövő év elején meglátjuk, megmaradt-e ez az elhatározás – mondta Lődár Jenő. Hozzátette, vannak fiatalok a gyülekezetben, ám szinte csak a 18 év alattiak maradtak itthon.
– Ők aktívak, tevékenyek. Nagyon sokan hiányoznak a templomból, ám öröm az ürömben, hogy vannak új arcok. Ez a jelenlegi helyzetben jónak számít.Vannak, akik először félelemből jöttek, ám időközben megszerették ezt a közeget, ezért visszajárnak. A félelemmel ugyanis csak rövid távú eredményt lehet elérni, a hosszú távú eltökéltséghez szeretetre van szükség.
Jenő atya elmondta, a háború előtt nem mérték fel reálisan a rászorulók számát, ám idővel bebizonyosodott, nagyobb a szükség, mint arra számítottak.
– Karácsonyhoz közeledve igyekszünk felhívni a figyelmet a jócselekedetek fontosságára, arra, hogy próbáljuk meg tartalmasan megtölteni mindennapjainkat, szívvel-lélekkel tenni embertársaink életének megkönnyítéséért. Hiszem, hogy mindenki a maga módján tud a legjobban segíteni. Az egyházközségben folyamatosak a jótékonysági akciók, eddig összesen több mint 60-an önkénteskedtek nálunk, több ezer adag ételt osztottunk szét, több ezer vekni kenyérrel segítettük a helyieket. Emellett gyerekeknek szánt csomagokat és külső segítséggel ruhaadományt is biztosítottunk – mondta. Kifejtette, az idei karácsony kicsit más lesz a nagy könyvben megírtnál, azonban nincs ok a búslakodásra.
– A családok többsége egyesül karácsonykor, a jelenlegi helyzet miatt pedig ez külföldön valósul meg. Elszomorít, hogy már biztosan tudom, kevesebben leszünk az ünnepi misén. Összességében azonban mégis biztató, hogy a családok összetartanak, értik és átérzik a karácsony lényegét. A legfontosabb feladatunk megőrizni a közösséget – fogalmazott Lődár Jenő atya.
Bujdosó Ivett (Batár)
