Nagypalád ugyan református többséggel rendelkező község, mégis ékes példája a vallási toleranciának, együttműködésnek és Istenhűségnek. A mintegy 100 főből álló görög katolikus közösség a többi felekezettel együtt, mély egyetértésben avatta fel templomát június 5-én.
A Mindenszentek tiszteletére megszentelt épület megérdemelt, méltó helye lesz az egyházi összejöveteleknek. A különleges, ünnepi alkalomra távolabbi falvakból is érkeztek küldöttségek, hogy örömüket és jókívánságaikat személyesen adják át a híveknek.
A vasárnapi eseményre sokan voltak kíváncsiak, a meleg sem szabhatott gátat az illő istentiszteletnek és körmenetnek. A szent liturgián jelen voltak a Kárpátaljai Görögkatolikus Egyház lelkészei, elöljárói, közösen végezve el az ilyenkor szokásos szertartást. Az ünnepélyes pillanatokat egyesek bent, mások kint, az udvaron követték őszinte figyelemmel, meghatódva a Gondviselés újabb bizonyítékától. Ahogy többször is elhangzott, a szorgos munkának beérett a gyümölcse. Végre eljött a várva várt nap, Nagypalád görög katolikus felekezete otthonra talált. A jelenlévők megcsodálhatták Isten új hajlékának belsejét, melynek kegytárgyainak egy része felajánlás. Az emléklapon a következő idézetet olvashatták a jelenlévők, bátorítást nyerve a követendő magatartásra: „Nem különböznek a többi embertől, sem nyelvre, sem külsőleg. Nem is tesznek semmi különöset. Azonban figyeld csak meg őket, itt a földön élnek, de azt tartják, hogy a mennyország felé zarándokolnak. Testben élnek, de nem a test szerint. Üldözik őket, de ők szeretik üldözőiket. Szegények és mégis sok embert gazdagítanak.” (Diognétosz levél)
Luscsák Nílus, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye segédpüspöke a kora délutáni órákban végezte el a szentelést Demkó Ferenc esperes, a szeminaristák és a környező települések papjainak körében. „Nagy ünnep a mai itt Nagypaládon. Szívünkbe kell zárni azt a gondolatot, hogy ez a templom azért van, hogy Jézust dicsőítsük. Segítsen az Isten, hogy mindig tele legyen jó szándékú, igaz hitű emberekkel! Krisztus közöttünk van!” – mondta főrangú egyházi méltóság. Gajdos Attila nagypaládi paróchus átvette a hivatalos tanúsítványt a templomszentelésről, és háláját fejezte ki a támogatásért. Pár szóban visszaemlékezett a kezdetekre: „2004-ben volt az első szent liturgia. Akkor fogalmazódott meg a templomépítés gondolata. Hála az Istennek, az Ő gondoskodásának és azoknak az embereknek, akik meghallották a Mindenható akaratát, ma itt lehetünk! Amikor jó emberek összefognak és odaszánják a munkájukat, javaikat, hogy Istennek hajlékot építsenek, csodálatos végeredmény születik. Köszönöm mindenkinek a sok segítséget!” Több magánszemélynek és családnak a neve került köszönetképp említésre. Kitartásukkal, erkölcsi, és anyagi hozzájárulásukkal valósulhatott meg a kezdetben valószerűtlennek tűnő kezdeményezés. Gyűjtésből, adakozásból, nagylelkű adományokból jött össze az összeg, ami elegendőnek bizonyult, hogy 2016 júniusára elkészüljenek a legfontosabb munkálatok.
Mecséry Károly, helyi református lelkész gyülekezete nevében üdvözölte a görögkatolikus testvéreket. „Nagy öröm számunkra a mai nap! E kicsiny közösség történelmet írt! Nagy összefogással és még nagyobb hittel felépítette ezt a templomot Isten dicsőségére. Kívánom, e hely legyen lelki otthonná, az otthon pedig legyen templommá. Hitet, reménységet, szeretetet vigyétek haza családjaitokhoz, a munkába és a hétköznapokba. Az Atya, a Fiú, a Szentlélek és a teljes Szentháromság egy igaz Istene áldja és szentelje meg e hajlékot.”
A liturgia végén 3 főpapi oklevél került átadásra: Kovács Etel, Pisák Margit, Marozsi József vehette át a megtisztelő kitüntetést helytállásáért az elmúlt évek során. A Hozsánna énekkar szolgálatával és agapéval fejeződött be az ünnepség. Az egybegyűltek ajkáról felhangzottak a magyar és a pápai himnusz jelentőségteljes sorai, kifejezve az összetartozást magyar és magyar, illetve a keresztény és keresztény ember között. A falut és a környéket megrengető hangok csendültek fel átéléssel. Tudjuk, ahol Isten dicséretét zengik, ott a hit. S ahol a hit, ott a szeretet és a béke. Ez pedig magában hordozza az áldást. Áldott legyen az Úr neve megtartó kegyelméért!
Bodnár Diána
